“Gusztustalan vagy, és az egész generációd is!” – Egy nyugdíjas beszólása utazás közben

Kinek kell felállnia egy tömegközlekedési eszközön? Kit illetnek meg a helyek és ki nem tisztel kit? Vajon, hogyan reagáljunk arra, ha leüvöltik a fejünket a villamoson? 110 fiatal mesélte el ezzel kapcsolatos élményeit.

Akinek van nagymamája vagy idős ismerőse, az tudja, hogy ezek az emberek általában feltétlen szimpátiát élveznek. Soha nem lennénk tiszteletlenek senkivel, aki ezt viselkedésével nem teszi indokolttá. Napjainkban azonban létezik egy társadalmi jelenség, aminek ideje lenne véget vetni.

“Nemcsak rusnya vagy, hanem ostoba is! (…) Látsz még mást, aki felrakja a lábát? (…) Az ilyen dögök, mint te nem érdemelnek rendes hangnemet. Rosszul vagyok az ilyenektől! (…) Igen, ocsmány vagy!”

“Szakítja félbe a könyvem a jól szituált nyolcvanas hölgy. Először fel sem fogom, hogy hozzám beszél, mert csak maga elé szórja szitkait.

Most már csak azért sem veszem le a lábam – arról a részről, amihez emberi test még sosem ért – pont jól alátámasztja a könyvemet, de azt azért elmondom neki, hogy elég szégyenletes, ahogy viselkedik.

Gúnyosan mosolyog rám végig. Elégedetten pislog masszív kötőanyagtól terhes szempilláival, most aztán jól megsemmisített.

Rettenetesen érzem magam hazafelé, felhívom a legjobb barátom. Ő elmeséli, hogy vele is történt hasonló. Akkor egy idős hölgy elhordta mindennek, mert nem adja át a helyét egy apukának és kisgyerekének. Az apuka persze később is udvariasan visszautasította a felajánlott helyet. Mikor fáradt legjobb barátom a saját megállójához ért, és le akart szállni, már a peronról rángatta vissza a törékeny hölgy, hogy búcsúzóul még közölje vele, mennyire gusztustalan ő is meg az egész generációja.

Megfogalmazódott a fejemben, hogyha egy jelenség rövid időn belül, eltérő helyeken és szereplőkkel kétszer is megismétlődik, akkor van rá esély, hogy az esetek gyakorisága ennél sokkal nagyobb. Ezért egy – tudományos igény nélküli – kutatásba kezdtem, hogy felgöngyölítsem, vajon igazam van-e, és tényleg meglepő méreteket ölt az idősek tömegközlekedési eszközökön elkövetett, fiatalokat célzó ámokfutása. Az eredmény döbbenetes.

Két hét alatt 110 ember válaszát sikerült összegyűjtenem. Hirtelen mindenkinek volt egy sztorija, amit olyan rég tartogatott, hogy most muszáj volt megosztania.”

A jelenség

A fiatalok elleni atrocitások legfőbb helyszíne a busz, itt történik ugyanis az esetek több, mint fele. A második leggyakoribb csatatér pedig a villamos. Ennek egyszerű oka lehet, hogy a busz sokkal labilisabb közlekedési eszköz, amely kiszolgáltatottabb az útviszonyoknak, így ott létfontosságú lehet ülőhelyhez jutni, ennek tükrében pedig a túlélésért folytatott küzdelemben az eszköztárak is jócskán bővülnek.

Aki nem élt még hasonlót, talán nem is érti, hogy pontosan mire gondolunk. A válaszadók 30 százaléka egy-egy ilyen találkozás során rendkívül szörnyen érezte magát, 26 százalékukat felkavarta, mindössze tizenöt százalék tudta teljesen elengedni a dolgot a füle mellett. De gondoljunk csak bele, vajon, kinek esne jól, ha munkába menet vagy hazafelé valaki minősíthetetlen stílusban leüvöltené a fejét.

Íme a konkrét esetek:

“Az az én helyem!”

A nyugdíjas, aki mindenkinél megfelelőbb az ülésre. A válaszadók többségénél már az is előfordult, hogy a buszon rengeteg hely volt, az idős ember azonban az ő helyüket szemelte ki magának. Még az sem zavarja őket, ha éppen valaki várandós vagy el van törve a lába, akkor is igyekeznek felállítani az illetőt az általuk kinézett ülésből. Gyakori érv az “ez az én helyem!” vagy az “én mindig itt ülök!” kifejezések.

Ha a kiszemelt ilyenkor nem adja át azonnal a helyét, illetve az elveit, akár félórás mantrát is vonhat a fejére. Előszeretettel hangoztatott sérelmek például, a „r..anc”, a „k..va” és a „b.zi” is, a címzett társadalmi nemétől függően. A repertoár az utóbbi idők közéleti hatásaira nagy mértékben kibővült.

A „migráns”, a „zsidó” és a „libsi” is felkerült a gyakran ismételt szidalmak bővített listájára. Az idősek és fiatalok harca tehát, mára már egyértelműen áthelyeződött a politikai térbe.

A valóban elszántak pedig, még a fizikai kontaktustól sem riadnak vissza. “Rám dobta a mellettem lévő ülésről a táskámat, majd levágta magát mellém. Ezután egész úton panaszkodott, hogy hogy képzelem én ezt, ő egész életében focizott és tönkrement a térde” – mondta egy válaszadó fiatal.

Szakadt nadrág – effektus

Ez az olyan támadásokra jellemző, amelyek az öltözködést célozzák meg.

“Mióta színes a hajam, elég sok rosszalló pillantást kapok el, aztán hallom, hogy az idősödő hölgyek azt beszélik meg, milyen ördögi erő miatt festi valaki ilyen ocsmány színűre a haját (kék-lila hajam van amúgy). Aztán az egyik felvállalja a megmondó ember szerepét.”

Az idősek figyelmét gyakran felkelti egy extrém külső. De még punknak sem muszáj éppen lenni ahhoz, hogy az ember jól megkapja a magáét.

“Csak ültem a buszo, és az volt a bűnöm, hogy rajtam volt a szivárványos karkötőm, ami miatt elkezdett velem kiabálni egy idős férfi, hogy nekem Jézus kell, és hogy mennyire undorító vagyok.”

A legnagyobb sértés viszont egy Mi Hazánk mozgalmas pólót viselő fiút érte. Ő viszont nem volt hajlandó átadni a helyét egy nyugdíjaskorú férfinak, az pedig ezért „lelibsizte” őt.

A legjobban azonban a következő villamoson elcsípett idézet foglalja össze az adott helyzetet:

“Hogy fognak ezek gyereket nevelni, ha ruházkodni sem tudnak rendesen?”

A fiatal, mint zavaró tényező

Egy fiatal sajnos, rendkívül gyakran található rossz helyen a tömegközlekedési eszközökön, ez pedig azonnali büntetőreakciót von maga után. Ennek többféle formája is van. Egyik az idősek bevásárlását segítő eszköz, amely “banyatank” néven ismert, amit áthúznak lábakon, de a bottal való ütögetés sem kizárt.

“A legrosszabb az ilyenkor, hogy mindig kibeszélnek, és mivel neked is vannak nagyszüleid, próbálsz arra gondolni hogy te sem örülnél, ha valaki paraszt lenne velük, ezért csendben maradsz. Végighallgattam ahogy pocskondiáz, elmondja milyen udvariatlan vagyok, és a buszon mindenkitől elismerő pillantásokat zsebelt be. Leszálltam és sírva mentem az egyetemre.”

Vajon miért történhet mindez?

“Tiszteld az időseket!” – mindannyian hallottuk ezt már ezt a mondatot gyerekkorunkban. Ezt a tiszteletet pedig az idősek követelik is maguknak. Jár is nekik, nincs is ezzel semmi baj, de emellett minden embernek jár a tisztelet, még tőlük is.

Sokszor hallani, olvasni az idősektől azt, hogy a fiatal generáció problémája bizony a tétlenség.

“Miattunk, elkényeztetett fiatalok miatt tart ott az ország, ahol. Mindenféle kütyüt nyomkodunk, játszunk útközben, ahelyett, hogy kommunikálnánk, tanulnánk, fejlődnénk. Míg a nyugatot hízlaljuk azzal, hogy agymosó eszközöket veszünk, a haza elsorvad.” Ezt vágták az egyik válaszoló fejéhez. Bezzeg az ő idejükben még rengeteget dolgoztak, így lehetőségük sem volt a hülyeségre.

Az ő idejükben azonban még az időseknek is folyamatosan dolgozniuk kellett, ameddig csak bírták, hiszen nem volt nyugdíjas kedvezmény, meg combino, de még közösségi oldalak sem. A nyugdíjasoknak sem volt idejük céltalanul ingyen utazni, frusztrációjukat pedig mások unokáinak nevelésével levezetni, ráadásul nyilvános keretek között.

Mit tehetünk?

Egy-egy ilyen eset alkalmával, igenis a feladatunk az, hogy kiálljunk az áldozat mellett, hiszen tudnia kell, hogy nincs egyedül. Sokkal jobban oda kell figyelnünk egymásra ebben a modern világban!!