“‘Ha nem tetszik, amit csinálok, menjetek, és kérjétek meg anyátokat!’ Ez a mondat robbantotta ki a konfliktust az otthonomban.”

A családdal együttélni azt jelenti, hogy néha kellemetlen helyzetekkel kerülünk szembe, melyekre nem is számítunk. Mikor valaki nehéz időszakon megy át, természetes, hogy segíteni próbálunk neki, de könnyen kihasználhatnak úgy, hogy észre sem vesszük. Ami támogatásnak indult, az hamar teherré válhat. Az alábbi Redditen megosztott történet főszereplője többet vállalt, mint amennyit bírt.

A férfi családjában, a saját otthonában robbant ki a konfliktus.

Kb. 2 hónappal ezelőtt a 34 éves húgom hozzám költözött a két gyerekével, egy 7 éves fiúval és egy 4 éves lánnyal. Vége lett egy rossz kapcsolatának.

Mindig koránkelő voltam, reggel 7-8 körül készítem el a reggelimet. Semmi különös, csak amihez épp kedvem van.

Mikor a húgom beköltözött, gyorsan rájöttem, hogy nagyon szeret aludni. Vannak napok, hogy délután 1-kor kel fel… Nem szóltam erre semmit, tudtam, hogy milyen nehéz volt neki a szakítás.

Mivel a húgom mindennap sokáig alszik, nem kel fel azért sem, hogy ellássa a gyerekeit. Alapvetően az én napi rutinom része lett gondoskodni az unokaöcsémről és unokahúgomról. Mikor magamnak reggelit készítettem, nekik is csináltam, egészen mostanáig.

Felkeltem és huevos rancheroshoz volt kedvem. A gyerekek rögtön elkezdtek panaszkodni, hogy nekik ez nem kell és valami mást akarnak enni.

Kedves voltam, és készítettem nekik palacsintát, végülis nem az ő hibájuk, hogy az anyjuk jelenleg min megy keresztül.

Másnap reggel krumplit és tojást csináltam, de megint csak azt hallottam, hogy nekik ez nem kell, mást akartam. Megint készítettem valami mást.

Aztán a harmadik reggelen, mikor megint kritizálták a reggelit, azt mondtam nekik: “Ha nem tetszik, amit csinálok, menjetek, és kértjétek meg anyátokat, hogy keljen fel és készítsen nektek valamit.”

Felmentek, és felébresztették az anyjukat, de ő így sem jött le délután 1-ig. A gyerekek rögtön elkezdtek panaszkodni, hogy én nem adok nekik enni. A húgom pedig dühös lett rám.

Elkezdett hisztizni, hogy a gyerekeinek egy bizonyos időpontban kell enniük, és még mondott egy csomó olyan dolgot, amivel szándékosan megbántott.

Azt mondtam neki: “Nézd, tudom, hogy te most depressziós vagy, de kelj fel, és gondoskodj a gyerekeidről ahelyett, hogy tőlem várnád el ezt.” Ezután elhallgatott, de láttam rajta, hogy bocsánatot vár tőlem.

Talán én tévedek?

Néhány kommentelő véleménye.

• Ha délután 1-ig alszik, az azt jelenti, hogy se reggelit, se ebédet nem ad a gyerekeknek. Egy 7 és egy 4 éves gyereknél még teljesen a szülőn múlik a kiegyensúlyozott étkezés. © mrmses / Reddit
• Jó lenne tudni, ezelőtt hogyan etette a gyerekeit, mert úgy tűnik, egyáltalán nem érdekli a dolog. És mi van akkor, ha egyik gyerek felébred éjszaka? Ha rosszat álmodik vagy nem érzi jól magát? Talán hisztizni fog, amiért felébresztették? © Sorry-Visit-6743 / Reddit
• Itt nem te vagy a bűnös. Tudjuk, miért szakítottak vele, de neked ezzel nem kell foglalkoznod. Állíts fel határokat a gyerekekkel kapcsolatban, és szabj egy időpontot, amíg el kell költözniük. © bct7 / Reddit
• Agglegény vagyok, egyedül élek, és még így is bűntudatom van, ha szombaton délután 1-ig alszom. Nem tudom, ez a nő hogyan gondolja… © Ok_Function2282 / Reddit